I am alone! HELP

Nos, most egy olyan dologba fogok belekezdeni, amit még tőlem nem nagyon hallottatok. Az az igazság hogy erről, hogy is mondjam, számomra ez tabutéma. Míg a magány fájdalmas, az egyedüllét gyönyörű, különösen, ha szerelmes. Bár ezzel a szerelemérzéssel egyedül van, mégsem érzi magát elszigeteltnek. Társadalmunk sok kis csoportra szakadozott. Az egyik csoport a család, aztán a párt, aztán a különféle vallási közösségek, sportegyesületek, sőt még az olyan absztrakt dolog is, mint valamely hobbi vagy a művészet vagy maga a világnézet is megosztja az embereket: egyeseket összeköt, másokat kívül rekeszt. Ismerős érzés számotokra az, amikor valaki után nagyon vágytok, de tudjátok hogy úgysem lessz belőle semmi, ezért ezeket a "magányos" gondolatok próbáljátok gyorsan elhesegetni. Az az igazság hogy szerintem minden embernek mást jelent a magány. Van aki teljesen elszigetelve él a külvilágtól, a barátaitól. De van aki akkor is magányosnak érzi magát hogyha a barátai közt van. Az egyedüllét csodálatos érzés, az individualitás élvezete, s nem szabad összekeverni a magánnyal. Az egyedüllét csodálatos érzése akkor tölt el, amikor úgy érzem, eloldottam magam a többiektől, mert most nem kell alkalmazkodnom és integrálódnom, hanem olyan lehetek, amilyen vagyok. A magány az a fájdalom, amelyet akkor érzünk, amikor a vágyott szeretetet nem kapjuk meg. Az egyedüllét az az öröm; amely akkor fog el bennünket, amikor szeretetet érzünk mások iránt, a természet iránt, az egész világ iránt. A magány veszteség, az egyedüllét nyereség. A magány azt jelenti, hogy az elszakadással valamit elveszítünk, miközben az egyedüllét-örömmel tölt el, hiszen általa nyerek valamit; Ha azt akarom, hogy szeressenek, akkor sokat fogok veszíteni, ha viszont én magam szeretek, akkor az életet fogom megnyerni.

U.I : Végre, valami komoly dolog is meg található a blogon

Üdv : Brian